2017. február 4., szombat

Lovasok a határban


Ma délelőtt hosszú futáson voltam, 23 kilométert teljesítettem. S mivel mobil telefon mindig van nálam, a váratlan fotótémákról nem kell lemondanom futás közben sem, csak reagálni kell.

És az is igaz, hogy nem mindíg sikerülnek ezek a témák úgy, ahogy meg kellene őket fogalmazni, hisz az ember futás közben egy mély önkívületi állapotból riad fel adott esetben, némi kapkodás, fotó, -Szerencsés esetben minden tökéletes, összejön, de néha utólag jut eszembe, hogyan kellett volna csinálni...

Mint e fenti kép készítésénél. Észrevettem, hogy a gőzölgő szántóföld felől érkeznek a lovasok. Reagáltam, fotóztam és futottam tovább. Miközben a mobil elpakolásával voltam elfoglalva, néztem vissza a lovasokra és sokkal szebb látványt nyújtott a téma, mert akkor már tökéletes ellenfényben voltak, a gőzölgő szántóföld határozottabban érvényesült, akkor már csak az agyamban megfogalmazott képen, igaz a lovasok már sokkal közelebb voltak.. sajnáltam, hogy nem csináltam még egy fotót, talán az lett volna a nyerő.
De nekem ez is tetszik, ahogy a lovasok alakja megtöri a végtelen, sík mező már-már unalmas csendjét. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése